Két könyv elolvasása után (ez és előtte a Csak egy kis hit kell) kétségkívül állíthatom én is, hogy Albom jól bánik a szavakkal, a hit kérdéseit számomra megfelelően tálalja, de itt nem volt meg a mélysége.
Engem is foglalkoztat olykor az élet-halál ill. a meghalás kérdése. Úgy gondolom félek is a helyzettől, inkább nem rágódom ilyeneken, hanem élek a mának, próbálok nem aggódni feleslegesen, de sajnos az élethelyzetek mindig próbák elé állítják az embert, így engem is. Úgy mondanám érdekes volt a történet, mondhatom, kaptam egy képet: ilyen is lehet az élet a " földi életen túl".
Az Öten a mennyországban történetben megismerjük Eddiet, a 83 éves háborút megjárt, özvegy vidámparki karbantartót, aki egy szerencsétlen munkahelyi balesetben meghal. A mennyországban találkozik 5 emberrel (olyanokkal, akik valamilyen kapcsolatban voltak vele), akik megpróbálják megértetni a halálát, annak okát, segítenek a halál tényének a feldolgozásában.
Segítenek annak megértésében, hogy miért élt? mi végből?
Az öt ember kapcsán megtanulja,
- hogy az élet nem hiábavaló, csak az elvesztegetett idő az, miközben azon rágódunk és aggódunk, hogy egyedül vagyunk.
- Megtanulja, hogy az önfeláldozás természetes velejárója az életnek.
- Magtanul megbocsátani, és megtanulja, hogy haragot tartani kész méreg, ami belülről emészti fel az embert; hogy a gyűlölet görbe kés, amivel csak magának árthat az ember. Ennek tükrében sikerül megbocsátania valakinek.
- Megtanul pozitívan, a szépre emlékezni, és
- megtanulja, hogy gyűlölt munkája milyen fantasztikus volt!
Öt ember, öt tanító. Eddie, a 83 éves háborút megjárt, özvegy vidámparki karbantartó beállt a sorba, "egy Csillagpor Kagyló névre hallgató helyen várakozik, hogy majdan megossza a kislánnyal a mennyország őt megillető titkát: hogy minden összefügg egymással, az meg kihat az utána következőre, és hogy a világ tele van történetekkel, de a történetek vége mindig ugyanaz."
Engem is foglalkoztat olykor az élet-halál ill. a meghalás kérdése. Úgy gondolom félek is a helyzettől, inkább nem rágódom ilyeneken, hanem élek a mának, próbálok nem aggódni feleslegesen, de sajnos az élethelyzetek mindig próbák elé állítják az embert, így engem is. Úgy mondanám érdekes volt a történet, mondhatom, kaptam egy képet: ilyen is lehet az élet a " földi életen túl".
Az Öten a mennyországban történetben megismerjük Eddiet, a 83 éves háborút megjárt, özvegy vidámparki karbantartót, aki egy szerencsétlen munkahelyi balesetben meghal. A mennyországban találkozik 5 emberrel (olyanokkal, akik valamilyen kapcsolatban voltak vele), akik megpróbálják megértetni a halálát, annak okát, segítenek a halál tényének a feldolgozásában.
Segítenek annak megértésében, hogy miért élt? mi végből?
Az öt ember kapcsán megtanulja,
- hogy az élet nem hiábavaló, csak az elvesztegetett idő az, miközben azon rágódunk és aggódunk, hogy egyedül vagyunk.
- Megtanulja, hogy az önfeláldozás természetes velejárója az életnek.
- Magtanul megbocsátani, és megtanulja, hogy haragot tartani kész méreg, ami belülről emészti fel az embert; hogy a gyűlölet görbe kés, amivel csak magának árthat az ember. Ennek tükrében sikerül megbocsátania valakinek.
- Megtanul pozitívan, a szépre emlékezni, és
- megtanulja, hogy gyűlölt munkája milyen fantasztikus volt!
Öt ember, öt tanító. Eddie, a 83 éves háborút megjárt, özvegy vidámparki karbantartó beállt a sorba, "egy Csillagpor Kagyló névre hallgató helyen várakozik, hogy majdan megossza a kislánnyal a mennyország őt megillető titkát: hogy minden összefügg egymással, az meg kihat az utána következőre, és hogy a világ tele van történetekkel, de a történetek vége mindig ugyanaz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése