"...Itt csupa olyan dolog van,ami nem létezik..."Első ránézésre nagyon tetszett, hogy egy világszerte ismert mesét új köntösbe bújtassanak. Érdekes volt olvasni az előszóban, hogy az általam ismert hagyományos Csipkerózsikának mennyi változatát hallgatják ma is világszerte a gyerekek.
Ebben a mesében nincs sok varázslat, és szívmelengető rész.
Becca imádott nagymamája meséin nőtt fel, Nami azaz a nagymama halála előtt egy titkot oszt meg unokájával, miszerint Csipkerózsa nem másról mint róla szólt. Becca nagymamájától nemcsak a mesét, de egy ládát is örökölt ami furcsa, ismeretlen tárgyakat, fényképeket rejtenek. Kulcs Nami titkához.
A történet nagyon lassan indult be, idegesített a sok pici mellékes szösszenet. Idegesített, hogy Becca magában beszél!
És rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem olvasás közben: Hogy lehet, hogy a saját lánya(Becca anyja) sosem kérdezte a saját anyját a múltjáról? Hogy lehet, hogy a saját lánya nem volt ott a halálos ágyánál, hogy lehet, hogy a három unoka közül egyedül csak Beccát érdekelte a múlt? Hogyan tudunk úgy elmenni hosszú évekig egy családtagunk mellett, hogy nem faggatjuk milyen volt az élete régen? Főleg annak fényében, hogy még az igazi nevével sem voltak tisztában....
A történet a vége felé közeledik igazán a lényeghez, a holokauszt, az áldozatok és a borzalmak ecseteléséhez. Minden ilyen történet megrázó, mikor a milliós tömegből kiemelnek egy embert, és csak azzal az egy élettel foglalkoznak.
Olvasás közben egy másik könyv jutott eszembe: Karen Levine: Hana bőröndje-ez a könyv ugyanúgy kutat mint Becca, mégis valahogy másként éltem meg a könyvet és nemcsak azért mert egy gyermek útját kíséri végig.
Lehet rosszkor talált meg a könyv, nehezen haladtam vele. A borító viszont zseniális lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése