Karácsony Benő: Napos oldal

Gyönyörű szép történet az életről, annak szeretetéről, vidámságról, állatokról, barátságról, illatokról, érzésekről, szerelemről.

Felméri Kázmér egy igazi, szeretetreméltó csibész lókötő! Bár ezt a jelzőt ő kikéri magának. Felméri a jég hátán is megél, illetve éldegél. De a lényeg, hogy mindig vidáman, az élet napos oldaláról szemléli az eseményeket, amelyek egyébként a legtöbb esetben nem nevezhetők túl vidámnak.

Az Ő életének egy jó pár évét követhetjük nyomon a kétkötetes műnek ebben az első részében.

Nem mondom, hogy egyébként a mindennapokban szimpatikus lenne ez a figura. Gondolok itt a "nagy" munkaszeretetére, "megbízhatóságára" stb. De ez olyan kedves, életrevaló humorral van elénk tálalva, hogy haragudni nem lehet rá, csakis szeretni.

Egyéb sűrű elfoglaltságaim miatt nagyon lassan tudtam haladni a könyvvel, de amint leültem mellé, azonnal a sorok között éltem. Hihetetlen világba varázsolt el a szerző.

Kézzel tapinthatóan éreztem az erdő, fűrészpor illatát, a gomba ízét a számban, hallottam a malomkerékről lecsorduló víz hangját. Nem is beszélve, mennyire megcsodáltam volna élőben az állatkáival (a malac, a fürj, a nyuszt, Kati-a kecske, a csíz, a rigó) való rém aranyos kis párbeszédeit, részt vettem volna azok gondozásában is szívesen.

"A malac nekem szólt, Katalinnak szénát tettem félre a padláson, a nyusztnak gyümölcsöket, a fürjnek magokat, a rigónak meg lisztférgeket tenyésztettem nagyban, mert erősen fogyasztotta őket."

Magasról tesz a pléhpofákra, ezt nyíltan vállalja és ki is nyilatkoztatja. Ebből természetesen sok baja is származik, de mindezek után is fütyül a gondokra. Amolyan Füttyös Gyuri! Imádtam!

"A fapofák szerint az élet szörnyű nagy dolog, tisztelni kell. Lábujjhegyen kell járni benne, mint a templomban. Vannak igék, amiket lesütött fejjel illik fogadni, és szent kötelességek, amiket csak iszonyú fapofával lehet teljesíteni. A fapofa úgy hozzátartozik a nagy ceremóniához, mint kutyához a bolha. Sok ilyen kötelességtudó fapofa vert a fenekemre, mert elfelejtettem lekushadni rozzant igéik előtt, és mert szabályellenesen elvakkantottam magam unalmas ceremóniáik alatt. Sokszor neveztek ki léha pimasznak, mert kibontottam igéik és fogalmaik üres hasát, mint kíváncsi kölykök a pléhkatonájukat. A felbontott hasak kongottak a tartalmatlanságtól, a fapofák elfelejtettek nekik enni adni."

Igazi, hamisítatlan érték!!!

A második kötet A megnyugvás ösvényein címmel jelent meg.

Minden eddigi kedvenc elé ugrott!

Egyértelműen 10/10***