2010. augusztus 3., kedd

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk

A Kis kiruccanás után semmiképp nem akartam leállni a Gavalda könyvekkel. Nem is bántam meg! Bár teljesen más életérzést sugall.

Meglehetősen kedves, bájos történetről van szó, tele szomorú élethelyzettel.

Három jó barátról szól a könyv. Mindannyiuknak megvan a maguk nyomorúsága, ami másfelől összehozza, barátokká teszi őket.

Camille - aki a középpontban áll - egy súlyos étkezési zavarokkal küzdő, nagyon kedves, szeretetéhes lány, aki nem találja a helyét a világban. Gyomrában hatalmas kőhalommal "éli" az életét. Pártfogói jóvoltából egy koszos, huzatos, nyirkos lyukban tengődik, amikor is rátalál az ugyanabban a házban élő Philibert. Hát Ő sincs megáldva túl nagy önbizalommal, sőt! Ha a megszokott környezetén kívül kell megszólalnia, azonnal dadogni kezd, képtelen a normális emberi kommunikációra. (Persze kérdés, hogy mi a normális emberi kommunikáció???) A harmadik barát Franck, aki Philibert-nél lakik. Ő az agresszivitás mögé rejti a defektusait, de kissé megkapirgálva az Ő életét, ott is kiderül, hogy ott sem százas minden.

Írtam az elején, hogy három jó barátról szól, de nagyon fontos szerepe van a történetben Franck nagymamájának is. Szóval ők támogatják egymást lelkileg, fizikailag, egészségben, betegségben szerintem nem mindennapi, irigylésre méltó módon.

Az írónő szerintem rettentő egyszerűen ír, de talán pont ebben (is) van az erőssége. Néhol kicsit vontatott volt a történet, ezért levonnék a pontokból!

Nagyon francia, nagyon depis, de mindenképpen életszerű, nagyon szerethető történet.

Mindenképp keresni fogom a többi könyvét is!


3 megjegyzés:

csenga írta...

Ugyanez a véleményem Gavaldának eme könyvéről:-)

Erika írta...

Hűűű, most meglepődtem! :-)

csenga írta...

:D Olyan vagy :D