Régóta lógok már ezzel a bejegyzéssel, pirulok is rendesen.
Julie kedves és segítőkész lány, ha bántja is valami nem teszi azt szóvá, inkább önmérsékletet tanúsítva csukva tartja a száját. Ezt mostanában sűrűn van alkalma gyakorolni édesapja új házában szintén új asszonykája mellet, de ha nagyon megszeret valamit vagy valakit, akkor azt hosszú időre teszi. Asleigh legjobb barátnője azonban az ő szöges ellentéte, hirtelen természetű, igen zajos és rajongani tud bármiért, ami az útjába téved és megtetszik neki. Julie eddig minden őrültségében támogatta barátnőjét, és még hajlandó is volt azokban asszisztálni neki, de a legújabb hóbortot már erősen nyeldekelve veszi be. Asleigh legújabb szenvedélye Jane Austen könyve a Büszkeség és Balítélet lett, amivel ütközési pontot ért el, hisz ez az amiért Julie évek óta teljes szívből rajong. Persze hozza a Julie-formát és nem szól egyetlen szót sem, és lenyeli a békát, de azért már kigúvad a szeme annak a páratlan ötletnek a hallatán, hogy ők ketten lógjanak be a Balmoral Akadémia báljára, hogy megtalálják a maguk Mr Darcy-ját és Mr Bingley-jét. Villámgyorsan követik egymást az események azon az éjszakán és mire vége lesz a napnak, Julie arra eszmél fel, hogy barátnője meg ő ugyanabba a fiúba szerelmesek. Vajon képes-e Julie ezúttal a sarkára állni, vagy ezúttal is megadóan feláldozza saját vágyait legjobb barátnőjének boldogsága érdekében?
Az igazat megvallva még sosem hallottam Polly Shulmanról azelőtt, csupán a magyar kiadás kapcsán kaptam fel a fejem. Miután utána informálódtam az írónőnek a neten nem is kicsit meglepődve olvastam, hogy emberi hajakból készült viktoriánus korabeli ékszereket gyűjt. Bláh, ez nekem túl morbid, bár az is igaz, hogy nem vagyok oda idegen emberek hajáért. Már az is bosszant ha idegen emberek haja hozzámér a BKV-n.
Érdekes gyűjtési szenvedély ide vagy oda, meg kell hagyni kellemesen ír és Julie és Parr karakterét igazán szerethetővé tette, végig drukkoltam nekik.
Nincsenek benne világmegváltó gondolatok, sem szuper erővel rendelkező lovagok és az is igaz, hogy kissé habos-babos és helyenként nagyon rajongó, de az arányok nagyon kellemesen vannak keverve, és különben is van az úgy, hogy ilyen egyszerű könyv kell a női léleknek.
Ajánlom az ifjúságnak és a fiatal lelkű felnőtteknek, na meg persze Jane Austen rajongóknak.
Julie kedves és segítőkész lány, ha bántja is valami nem teszi azt szóvá, inkább önmérsékletet tanúsítva csukva tartja a száját. Ezt mostanában sűrűn van alkalma gyakorolni édesapja új házában szintén új asszonykája mellet, de ha nagyon megszeret valamit vagy valakit, akkor azt hosszú időre teszi. Asleigh legjobb barátnője azonban az ő szöges ellentéte, hirtelen természetű, igen zajos és rajongani tud bármiért, ami az útjába téved és megtetszik neki. Julie eddig minden őrültségében támogatta barátnőjét, és még hajlandó is volt azokban asszisztálni neki, de a legújabb hóbortot már erősen nyeldekelve veszi be. Asleigh legújabb szenvedélye Jane Austen könyve a Büszkeség és Balítélet lett, amivel ütközési pontot ért el, hisz ez az amiért Julie évek óta teljes szívből rajong. Persze hozza a Julie-formát és nem szól egyetlen szót sem, és lenyeli a békát, de azért már kigúvad a szeme annak a páratlan ötletnek a hallatán, hogy ők ketten lógjanak be a Balmoral Akadémia báljára, hogy megtalálják a maguk Mr Darcy-ját és Mr Bingley-jét. Villámgyorsan követik egymást az események azon az éjszakán és mire vége lesz a napnak, Julie arra eszmél fel, hogy barátnője meg ő ugyanabba a fiúba szerelmesek. Vajon képes-e Julie ezúttal a sarkára állni, vagy ezúttal is megadóan feláldozza saját vágyait legjobb barátnőjének boldogsága érdekében?
Az igazat megvallva még sosem hallottam Polly Shulmanról azelőtt, csupán a magyar kiadás kapcsán kaptam fel a fejem. Miután utána informálódtam az írónőnek a neten nem is kicsit meglepődve olvastam, hogy emberi hajakból készült viktoriánus korabeli ékszereket gyűjt. Bláh, ez nekem túl morbid, bár az is igaz, hogy nem vagyok oda idegen emberek hajáért. Már az is bosszant ha idegen emberek haja hozzámér a BKV-n.
Érdekes gyűjtési szenvedély ide vagy oda, meg kell hagyni kellemesen ír és Julie és Parr karakterét igazán szerethetővé tette, végig drukkoltam nekik.
Nincsenek benne világmegváltó gondolatok, sem szuper erővel rendelkező lovagok és az is igaz, hogy kissé habos-babos és helyenként nagyon rajongó, de az arányok nagyon kellemesen vannak keverve, és különben is van az úgy, hogy ilyen egyszerű könyv kell a női léleknek.
Ajánlom az ifjúságnak és a fiatal lelkű felnőtteknek, na meg persze Jane Austen rajongóknak.
1 megjegyzés:
Olyan jó posztot írtál,hogy el szeretném olvasni a könyvet:-)
Megjegyzés küldése