2010. augusztus 5., csütörtök

Guillaume Musso:Visszajövök érted


Azon a keskeny résen szivárog be a szomorúság,ahol látszatok és sekélyességek világát beengedted." (Helene Girmaud)


Sajnos a fenti idézet az egész könyvre jellemző. Úgy érzem Musso szeretett volna valami, nagyon fennkölt, magasztos dolgot írni, de csak közhelyek és szavak durrogtatása lett belőle.

Ethan harmincéves, gazdag, pszichológus akiért könyvkiadók, tévécsatornák versengenek. Millió számra tart előadásokat arról, hogyan kell élni...Ő maga közben prozac függő, szorong, és arról győzködi magát jól tette, hogy tizenöt évvel ezelőtt egy kirándulás alkalmával megszökött menyasszonyától, és legjobb barátjától...

A könyv szerint Ethan a nap végére halott. Miután meghal felébred a hajóján és kezdődik a nap előröl... négyszer van alkalma újra játszani a napot de úgy, hogy az előző napok hibáit javítva életben maradjon, megmentsen egy öngyilkos lányt, megakadályozzon egy esküvőt, és megbékéljen a múltjával....Ez kezdetnek nagyon ígéretes volt, bár nem egyedülálló a történet nemrég egy hasonló filmet láttam Sandra Bullock főszereplésével, neki a férje halálát kellett volna megakadályoznia..sajnos a film címét elfelejtettem...

Szóval maga az alapsztori izgalmas is lehetett volna, de annyi felesleges, blőd szöveggel töltötte meg a szerző, hogy a történet végére sem voltam kíváncsi. Persze azért végigolvastam, remélve, hogy a könyv vége majd feledteti a hibákat. Nos nekem zavaros volt a vége, türelmetlenülés dühösen tettem le a könyvet. A történetben van két karakter akikre egész jó szerepet osztott az író, de nem voltak rendesen kidolgozva és csak egy elejtett mondat volt mindössze a magyarázat a két rejtélyes alakra-miszerint egyikük a karma, másikuk a végzet. Mi van????

Arra is gondoltam, hogy én vagyok kevés ehhez a történethez és nem érek fel hozzá. Nem tehetek róla, de olyan mondatok halmaza hozott ki a sodromból, mint: "Nélküle nem vagy más, csak puszta várakozás, egész életünk szenvedés, a harag áldás, a harag tudatlanság és szenvedés, a bölcsességet soha nem tálcán kapja az ember"-és hasonlók amik nagyon jól hangzanak, de jóból is megárt a sok oldalakon keresztül idegesítő volt.

Nagyon remélem, hogy Musso ír majd még hasonló regényeket mint az Azután (Szerelem éltre halálra volt a címe az első kiadásnak.)
Valahogy az az érzésem Musso leragadt egy sémánál, lásd az Ott leszel? ahol szintén a múltat kellett hősünknek újra élni, megváltoztatni.

Köszönet a könyvért az ULPIUS kiadónak.

4 megjegyzés:

szeee írta...

ó, akkor ő tényleg Franciaország Colelhoja :P De ez nálam nem bók :D

csenga írta...

Nagyon úgy tűnik,pedig én tényleg megszerettem az első könyve olvasásakor.

Erika írta...

Akkor lehet, hogy majd az Ott leszel-nél meg is állok!? Egyébként Szeee, én már olvastam hasonló véleményt róla! :-(

csenga írta...

Most nekem ennyi elég volt Mussoból:P Felejtenem kell :D Nagyon kíváncsi leszek a következő könyvére,hogy mit tud még kihozni ebből a sémából.