2010. augusztus 11., szerda

Elina Hirvonen: Hogy ő is ugyanarra emlékezzen


"Mindvégig sajnáltam, hogy gyermek volt.
Felhőnek kellett volna lennie.

Olyannak, amelyekbe elbújnak a madarak,

ha félnek."
(Miltos Sahturis)

Félelmetes, hogy milyen érzéseket képes kiváltani egy könyv. Miért is mondjuk egy könyvre, hogy tetszik? Jó a története? Jól van megírva? Szépek a mondatok? Magunkra ismerünk benne? Elgondolkodunk rajta?

Elina Hirvonen könyve tetszett, felzaklatott, megsiratott.

Anna és Ian.
Anna és Ian családja.
Anna és Ian családi háttere.
Anna és Ian gyermekkora.
Anna és Ian gyermekkora, emlékei.
....amelyek befolyásolják életüket, ami nem engedi a változtatást, aminek hatására változtatni akarnak, aminek hatására elgondolkodnak, hazudnak maguknak, becsapják magukat, hibáztatják magukat, kapcsolatokat keresnek, szerelmesek lesznek egymásba. Szerelmesek lesznek egymásba? Inkább két szárnya törött kis madarat látok magam előtt, egyiknek a jobb szárnya, másiknak a bal szárnya van eltörve; egymást támogatva próbálják túlélni az életüket.

Anna családjában tragédiák sora megtalálható, ami rányomja bélyegét az egész család életére: bántalmazás, őrültség...
Ian családjában, életében is megtalálható a kirekesztettség, az elmebetegség...

Két felnőtt ember kapálózása, fuldoklása, életben maradása, miközben megtudjuk, miért is kapálóznak, küzdenek, fuldokolnak. Miért is nem képesek felnőttként a normális életre?

Elgondolkodtam: ha felmenőink életében valamiféle nyomot hagyó tragédia történt, a mi életünkre is kihat? Egyértelmű, hogy mi is szenvedni fogunk?

Anna próbálkozott. Talán a legnormálisabb, legegészségesebbnek próbálta beállítani az írónő az összes személy közül. De nem az. Szerintem súlyos beteg ő is. Lelki.

Elina Hirvonen jó könyvet írt. Elgondolkodtatót, magunkba nézőt, lelkizőst.

Sajnálom Annát a könyvben. Sajnálom az egész életét.
Sajnálom Iant a könyvben. Sajnálom az egész életét.
Sajnálom Anna és Ian kapcsolatát. Sajnálom az egész közös életüket.

"Olyan gyerekkort akarok, amire lehet emlékezni. Olyan életet, amiről lehet másoknak beszélni. Olyan testvért, akinek van igazi élete. (...) Egy átlagos nő akarok lenni, padon ülni egy napos délutánon, várni valakire, vagy készülni valahová."

Ne olvassa az, aki nem bírja a gyermekbántalmazást.
Ne olvassa az, aki szórakoztatásra vágyik.
Ne olvassa az, aki nem akar sírni, szomorkodni.

Olvassa az, aki irodalomra vágyik. Kortárs szépirodalom, ami egyáltalán nem "szép"!


2 megjegyzés:

szeee írta...

megvetted végül?

f-andi írta...

Igen, annyira vágytam rá.. :)