2010. augusztus 17., kedd

Azár Náfíszí: A Lolitát olvastuk Teheránban

Volt, hogy úgy éreztem ennek a könyvnek az olvasása közben, hogy olyan ez az iromány, mintha én lennék, de legalábbis mintha nekem írták volna.

Ez a könyv majdnem teljes egészében eleget tett az én „ideális regény” elképzeléseimnek, amilyet folyamatosan keresek.

Volt benne minden, ami nekem a szívem csücske.

Irodalom: az írónő saját élményeit, tapasztalatait, kapcsolatai, érzéseit írja le egyetemi irodalmi professzorként. Dr. Náfíszí az angol irodalom professzora. Az egyetemeken tartott óráiba és a saját lakásán tartott kis irodalmi összejövetelekbe is bepillanthatunk, ami nagyon intellektuális élmény. Többé-kevésbé részletesen foglalkozik négy irodalmi alkotással ill. regényíróval. Nabokov Lolitájával, Fitzgerald Nagy Gatsby-jével, Henry James Daisy Millerével és Jane Austen írásaival. Elemzi őket és párhuzamba állítja saját hazája, Irán aktuális politikai helyzetével, az iráni élettel. Amin van mit gondolkodni, ugyanis az iráni forradalom alatt-után járunk a regény lapjain.


Egzotikus, keleti környezet, vallás (bár annak nem éppen a pozitív oldala mutatkozik meg, de jó volt, hogy kicsit segített árnyalni, tágítani a képemet erről a világról): A regény kb. fele az aktuális politikai helyzet, azon belül is főként a nők sorsa és nehézségei bemutatásával foglalkozik. Nem szeretném részletezni a vallás által szabályozott Irán hétköznapjait, mert nem lehet röviden elmondani, hogy milyen szinten volt rákényszerítve egy vallás összes esztelen törvénye mindenkire, akár akarta, akár nem. Nem fogom soha megérteni, hogy hogyan lehet egy vallást mindenki számára kötelezővé, államformává tenni, hiszen épp az lenne a lényege, hogy mindenki szabad akarata és hite szerint gyakorolja azt.

Felkavart az irániak és főleg a nők helyzete, együtt éreztem a modern gondolkodású, nyugatot bejárt és ismerő professzor-asszonnyal, minden kétségével, ellenérzésével az adott rezsimmel kapcsolatban.

Stílus és okosságok: Nagyon tetszett a finom, nőies, intellektuális, sokat gondolkodó hangvétele a regénynek, de a legjobban talán az irodalom iránti lelkesedése, ahogyan megmutatta, hogy hogyan lehet műveket értelmezni, felhasználni azokat a saját életünkben.

A könyvben elemzett ill. megemlített művek némelyikét is nagyon vonzóvá tudta tenni számomra az írónő, annak ellenére, hogy alapból semmi érdeklődést nem mutattam irántuk. A nagy Gatsbyt és a Daisy Millert mindenképp el fogom olvasni, és nem kizárt, hogy Saul Bellow művei közül is valamelyiket.

Úgy érzem, hogy ez a könyv még közelebb hozott az irodalomhoz, amiért hálás vagyok neki.


3 megjegyzés:

Erika írta...

Beszerzem!!!

szeee írta...

Az Alexandránál most 780,-ft.

szamárfül írta...

nagyon nagy könyv