"Kim Lange tévébemondónő életének legboldogabb napján megnyeri a Német Televízió Díját. Sajnos azonban ugyanazon a napon egy orosz űrállomásról levált roncs maga alá temeti, és a halálát okozza. A túlvilágon fejére olvassák bűneit: elhanyagolta a lányát, megcsalta a férjét, összességében túl sok rossz karmát gyűjtött be élete során, így valódi megértésre nem számíthat. Büntetésül hangyaként születik újjá, és ahhoz, hogy feljusson a reinkarnációs létrán, egy nagy adag jó karmára is szüksége lesz... Az "átmeneti hangyaság" után elhízott sültkrumpli-árusként tér vissza az életbe. Épp időben ahhoz, hogy megakadályozza legjobb barátnője és volt férje egymásba szeressenek..."A borító éppenséggel nem túl bizalomgerjesztő, de azért ez engem nem tántorított el attól, hogy megszerezzem magamnak a könyvet. Gondoltam magamban ha már egy hangya éktelenkedik rajta, ami borzasztóan néz ki, akkor az annyira rossz nem lehet. Valahogy a Chokito csoki jutott róla az eszembe, ami ronda és finom. :D A fülszöveget is elolvastam, és igencsak fennakadt a szemem rajta, hiszen olyan szavakkal találkoztam, mint a reinkarnáció, vagy jó és rossz karma, ilyen történettel kecsegtető regény még nem akadt a kezembe. Így utólag elmondhatom, hogy nem minden az aminek látszik, néha a ronda külső is takarhat igazán kellemes belsőt. :)
Főhősünk tipikus karrierista nőszemély, aki még a családját is képes hátrahagyni a saját munkája miatt. Első látásra nem igazán volt szimpatikus, sőt kicsit frusztrált is a viselkedése, ám egy idő után ahogy a történet haladt előre úgy kezdtem el nem csak megsajnálni, hanem szívembe is zárni. Önzetlen és egoista volt, de ahogy újra és újra megszületett hangyaként, tengerimalacként, mókusként vagy kutyaként, úgy jött rá arra milyen kis hárpia is volt valójában. :) És mennyire igaza volt. :D A regényben nem csak Kim kap főszerepet, hanem a híres Casanova (igen, az a Casanova) is felbukkan a történetben, aki még reinkarnálódott formájában is képes volt megőrizni charmeját. :)
Kedves olvasóimnak akár úgy tűnhet, hogy a Pocsék karma csupán egy könnyed szórakoztató olvasmány, ám ez óriási tévedés. Ugyanis a humoros szöveg mögött tömény irónia bújik meg és komoly üzenete van minden egyes sorának. És ha odafigyelünk a mondanivalóra akár mi is sokat tanulhatunk belőle. Persze nem kell ám itt nagy dolgokra gondolni, egyszerűen csak felhívja a figyelmet arra, hogy néha legyünk önzetlenek, vagy próbáljuk meg jobban kimutatni a szeretetünket, legyünk figyelmesebbek, mert ha ezekre nem vagyunk képesek, akkor annak komolyabb következményei is lehetnek. Kim Lange sem tudta, hogy mit rontott el, míg újjá nem született és rá nem jött arra, hogy valójában mit is veszített.
Sajnos, a mai rohanó világban az emberek már nem csak egymásra nem figyelnek, hanem a családjukra sem, pedig ha egy kicsit is jobban odafigyelnénk egymásra (még ha vadidegenek is vagyunk), akkor lehet hogy sokkal szebb lesz a napunk. És elmondhatjuk, hogy tettünk valami jót és belevigyoroghatunk a nagyvilágba. :)
A könyvért köszönet az Ulpius kiadónak!
Főhősünk tipikus karrierista nőszemély, aki még a családját is képes hátrahagyni a saját munkája miatt. Első látásra nem igazán volt szimpatikus, sőt kicsit frusztrált is a viselkedése, ám egy idő után ahogy a történet haladt előre úgy kezdtem el nem csak megsajnálni, hanem szívembe is zárni. Önzetlen és egoista volt, de ahogy újra és újra megszületett hangyaként, tengerimalacként, mókusként vagy kutyaként, úgy jött rá arra milyen kis hárpia is volt valójában. :) És mennyire igaza volt. :D A regényben nem csak Kim kap főszerepet, hanem a híres Casanova (igen, az a Casanova) is felbukkan a történetben, aki még reinkarnálódott formájában is képes volt megőrizni charmeját. :)
Kedves olvasóimnak akár úgy tűnhet, hogy a Pocsék karma csupán egy könnyed szórakoztató olvasmány, ám ez óriási tévedés. Ugyanis a humoros szöveg mögött tömény irónia bújik meg és komoly üzenete van minden egyes sorának. És ha odafigyelünk a mondanivalóra akár mi is sokat tanulhatunk belőle. Persze nem kell ám itt nagy dolgokra gondolni, egyszerűen csak felhívja a figyelmet arra, hogy néha legyünk önzetlenek, vagy próbáljuk meg jobban kimutatni a szeretetünket, legyünk figyelmesebbek, mert ha ezekre nem vagyunk képesek, akkor annak komolyabb következményei is lehetnek. Kim Lange sem tudta, hogy mit rontott el, míg újjá nem született és rá nem jött arra, hogy valójában mit is veszített.
Sajnos, a mai rohanó világban az emberek már nem csak egymásra nem figyelnek, hanem a családjukra sem, pedig ha egy kicsit is jobban odafigyelnénk egymásra (még ha vadidegenek is vagyunk), akkor lehet hogy sokkal szebb lesz a napunk. És elmondhatjuk, hogy tettünk valami jót és belevigyoroghatunk a nagyvilágba. :)
A könyvért köszönet az Ulpius kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése