2010. augusztus 14., szombat

Eric-Emmanuel Scmitt: Noé gyermeke



Eric-Emmanuel Schmitt. Néhány hónapja, hete még csak ízlelgettem ezt a nevet, most már fogalommá vált számomra.
Eljutottam oda, hogy bármit, bármikor megveszek majd tőle, hiszen 3 olvasott könyvből mind a három tetszett.
Amiben egyforma három történet:
- van benne egy gyermek és egy felnőtt kapcsolata, amiből mindketten "profitálnak",
- rövid,
- velős, van mondandója.

A II. világháború alatt játszódó történet főszereplői Joseph a 8 éves zsidó kisfiú és Pons katolikus atya, aki az egyedül maradt zsidó gyermekeket a "Sárga Villa" nevezetű házban nevelte, óvta.
Kapcsolatuk alakulása, a történet menete elindult egy pontról, eljutott a végkifejletig, miközben a vallás súlyos, fajsúlyos, fontos kérdéseit érintette.

Legalábbis számomra fontosakat.
A hit: kinek fontos , kinek nem. Ki érti, ki nem. Ki ismeri a vallások közötti különbségeket, ki nem. Ki törődik ezekkel a különbségekkel, ki nem…..

De miben is hiszünk? Ki ebben, ki abban. Schmitt számomra fontos mondatokat alkotott, amiknek megalkotására ÉN eddig nem voltam képes.
Könnyű a dolgom, valaki megtette ezt helyettem, én pedig ízlelgetem ezeket, és egyre tisztábban látok. Pl.
"Az emberek komiszak egymással, de ez nem Isten baja. Szabadnak teremtette az embert. Az örömünk és a fájdalmunk nem függ össze a jó és a rossz tulajdonságainkkal. (...) Isten nem avatkozik a dolgainkba."

Nehéz írni most. Tetszett. Noé bárkája? vagy Noé gyermeke? Mi a közös? Mi a más? Mi a lényeg? Mi a mondandó? Miért elég ez a rövidke történet? Olvassátok!

Nem tudom elhinni, hogy egy majdnem 8 éves kisfiú ilyen komolyan tud gondolkodni, ezért:

Nincsenek megjegyzések: