Kellemes csalódás volt számomra ez a regény több szempontból is. Egyrészt az eleje miatt. Eleinte ugyanis nagyon zavart a jelen időben való elbeszélés. Ezen kívül az első 10-20 oldal komor és kissé zavaros is volt számomra, utána viszont átment egy kellemes, igényes stílusú, intelligens történelmi regénybe.A XVI. században járunk, Olaszországban, Ferrara városának egyik apácazárdájában. Egy 16 éves ifjú hölgy, aki apácajelöltként a Serafina nevet kapja, éppen bekerül a zárdába, ahová akarata ellenére dugják be. Húgát ugyanis férjhez adja a család, az ő hozományára már nincs pénz, arról nem beszélve, hogy egy rangon aluli férfiba szeret bele. Ezért egyetlen út létezik számára, ahogyan sok-sok család sokadik lánygyermekeinek is: az apácaság. Ezért is kell ugyan fizetnie a családnak, de közel sem annyit, mintha férjhez akarnák adni a lányt.
Érdekes, hogy ebben a korban teljesen megszokott volt, hogy a nők egy igen jelentős része apácaként él. És a látszat ellenére sokuknak ez az egyetlen élhető életet, nem pedig a szabadságuk elvesztését jelentette. Értem ez alatt a csúnya, nyomorék, árva, férj elöl menekülő, özvegy stb. nőket. Ma már az apácaság igazán kuriózumnak számít, és velem együtt sokan érdeklődve és csodálattal tekintenek erre a zárt világra, ezért is voltam annyira kíváncsi erre a könyvre.
Mint az a fentiekből sejteni lehet, Serafina zárdába kerülése izgalmas eseményeket indít el a kolostor életében. Hiszen minden erejével azon van, hogy kiszabaduljon innen, ugyanis kinn szerelme várja.
A könyv címe alapján azt hinnénk, hogy ezen oknál fogva itt egy áskálódós, szövevényes, izgalmakkal teli történet veszi kezdetét, de ez nem pont így van. Bár van azért ezekből is a történetben, mégis valahogy nem annyira hangsúlyosan és egetrengetően, hatásvadász módon jelennek ezek meg, mint azt például egy kalandregényben megszoktuk, hanem nagyon szépen be- és felvezetve az eseményeket, viszonylag sok háttérinformációval az előzményekről, a zárdai életről, illetve a gyógyítás és gyógynövények alkalmazásának tudományáról. Ez utóbbiak pedig azért vannak hangsúlyosan jelen a történetben, mert a sztori főszereplője igazából nem is Serafina, hanem inkább Zuana nővér, egy idősebb apáca, aki patikáriusként és gyógyítóként tevékenykedik a zárdában.
Bekerülése után az ő kezei közé kerül az őrjöngő lány, akit először lecsillapítania kell, majd együtt dolgoznia vele. Zuana megkedveli a lányt, így különös módon akadályozva ill. segítve fog közreműködni a lány zárdából való megszökésében.
Zuanát nagyon kedveltem. Ő sem önszántából került a zárdába, orvos édesapja halála után nem volt hová mennie, ezért került a rendhez. Apja szakmája révén eléggé jártas volt a gyógyítás és gyógyfüvek tudományában, így nagy hasznát vette a zárda, illetve neki is jó lehetőség volt ez, hogy az imádságok között elfoglalja magát és hasznosan töltse idejét, egészségesen tartsa elméjét.
Szerettem a gyógynövényekkel és főzetekkel teli világát. Van némi kötődésem a fitoterápiához, tanultam, így közel áll a szívemhez a téma. Azt is szerettem Zuanában, hogy meglehetősen szabadelvű és értelmes, világi gondolkodású volt sok más apácával szemben.
Ami kevésbé tetszett a regényben, az a hossza. Egy 100 oldalt simán le lehetett volna csippenteni belőle. Bár én nem untam, mert élvezetes volt, ahogyan a viszonylag csekély történéseken felül az írónő a korról, a történelmi háttérről (tridenti zsinat és hatásai a zárdák életére), gyógyításról mesél, de el tudom képzelni, hogy valaki ezeket unalmasnak tartotta.
Összességében ez egy jól megkomponált, élvezetes stílusú, intelligens és hiteles regény a XVI. századi apáca-életről. De inkább csak elszántaknak ajánlom, akik szeretnek belemerülni mélyebben egy sajátos mikrokozmoszba. És bár van benne izgalom, aki vérbeli kalandregényre vágyik az inkább másik polcra nyúljon.
A Bézs.hu oldalán is olvashatjátok véleményeinket az általunk olvasott könyvekről.
Kiadja: Athenaeum
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése