Ezúttal amolyan tini történetet olvashatunk, hisz a főszereplő szerelmespár még „csak” 18 éves. Ronnie és kisöccse Jonah anyjuk határozott fellépésének hála, az egész nyarat édesapjuknál töltik majd. Míg Jonah önfeledten örül a közeledő nyárnak, addig Ronnie a pokolba kívánj az egészet és már az érkezésük pillanatában otthagyja a családját, hogy magányosan fortyoghasson a kis tengerparti városban. Szerencséje van, aznap ugyanis ideiglenes vidámpark vert tanyát a mólón, így el tudja ütni az idejét valamivel. Ekkor több emberrel is ismeretséget köt egyszerre: Will-el, a jóképű röplabdajátékossal, Blaze-zel a kissé darkos beütésű tini lánnyal és annak tűzzsonglőr haverjaival Marcus-szal, Teddy-vel és Lance-szel. Hiába jó emberismerő Ronnie, alaposan megszívja ezeket az új kapcsolatokat, nem is egy kalamajkája lesz belőle. De lehet hogy az egyikből végül szerelem lesz, és az is lehet, hogy végül jobban megismeri apját mint valaha. Ez Ronnie legszebb és legborzasztóbb nyara egyben, mégis örökre a szívébe zárja majd ezeket a hónapokat és sosem fog felejteni.
Elég jól indult be a könyv, a közepe felé azonban mégis kicsit leült a történet. Nem tartott ez sokáig, és újra beindult a gépezet, akkora pedig már folyton ott lógott a levegőben, hogy hamarosan bekövetkezik a „világ összedőlése”, és amint ez megtörtént könnyekben törtem ki én is. Sírós vagyok na! De ezt már elkotyogtam párszor, úgyhogy nem szolgáltam túl nagy hírrel.
Ronnie szimpatikus volt nekem a maga makacs és hajthatatlan módján. Steve, az apjuk pedig eleinte olyan tutyi-mutyinak olyan semmilyennek tűnt, de aztán nagyobb betekintést engedett a könyv az ő lelkivilágába is, és innentől kezdve más szemmel néztem rá.
A Kedvesemmel ellentétben ebben a könyvben 4 szemszögből ismerjük meg a történetet, de egyik sem egyes szám első személyben mesél. Ronnie, Steve, Will és Marcus a mi kalaúzaink. Tetszett az állandó szemszög váltás, így jobban megismerhettem a főszereplőket mozgató miérteket.
Ebben a történetben is jelen van a hit, a szerelem és az egyház, és úgy tűnik a leveleket is nagyon szereti az író. Na meg persze az olvasó könnyei.
Ami külön nagyon tetszett még nekem, az hogy a General Press ennek a könyvnek nem színezte be a lapok oldalát, hanem meghagyta egyszerű fehérnek. Nekem így sokkal jobban tetszik.
A borítón a filmadaptáció plakátja látható, amelyben Miley Cyrus (alias Hannah Montana) játssza Ronniet. Eddig nem hallottam túl sok jót e filmben alakított színészi játékáról, de ha tehetem akkor magam is megbizonyosodom majd róla.
Kiadja: General Press
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése