2010. augusztus 9., hétfő

Luanne Rice: Holdsugár

A könyvért köszönet a Bézs.hu Magazinnak!

Susannah neves kultúrantropológus. Nagy jelentőségű hírneve van a szakmában. Járja a világot újabb leletek, népcsoportok tanulmányozása céljából.

A mostani útja viszont más! Pár hónappal ezelőtt elhunyt édesanyja kívánságára látogat el a franciaországi Camargue-ba, hogy meglátogassa Sara-la-Kali szentet, akihez annak idején szülei könyörögtek gyermekáldásért.

!!!SPOILER!!!

Miközben megáll autójával gyönyörködni a természetben, egy féktelen bikacsorda állja körül, támadásra készen! Ekkor érkezik Grey Dempsey fehér lovon és fél kézzel felrántja Susannah-t maga mögé, így megmentve őt!

!!!SPOILER VÉGE!!!

Természetesen a kapcsolat folytatódik, megismerkedik Grey kamasz lányával, aki súlyos lovasbalesete után nem jött még helyre sem lelkileg, sem testileg.

Susannah tökéletes! Bármilyen helyzet adódjon, Ő fantasztikus széles mosollyal, optimizmussal áthágja és meg is oldja a problémákat. Még Sari anyját is elővarázsolja, aki 5 éve elhagyta lányát, aki mi máson, mint fehér lovon üldözte az autóban menekülő anyját. Erre is van magyarázat, ez is megbocsátható, sőt szinte már... Itt mondjuk már dühös is voltam. De talán itt minden megtörténhet!?

Sokszor ugrott görcsbe a gyomrom, hogy "jesszumpepi, lehet ezt az ömlengést még tovább fokozni?"! Igen! Az utolsó oldal legutolsó soráig sikerült az írónőnek.

Anno vizsgaidőszakokban mindig kiváló szakértőjévé váltam a brazil szappanoperáknak. Mindent megtettem, csak tanulnom ne kelljen. Olyan időkre tudnám ezt a könyvet elképzelni. Mintha több száz darab Romana lenne egy kötetbe összefoglalva. Világbéke!

2/10

4 megjegyzés:

Agnes_Villanyi írta...

Hát ez vicces! Vagy inkább szomorú?...

Erika írta...

Valahogy mindkettő együtt!!! :-)

Csenga írta...

Szegény Era,ezt jól kifogtad...én nem rég Rice tollából a Hallgatag rózsákat olvastam annyira gáz volt,hogy még bejegyzés sem lett belőle:S

szeee írta...

:D nagyon jó az utolsó bekezdésed. *fetrengve röhögés*